A démonvadászok körülvették őket.
Nem volt menekvés.
Sesshoumaru nagyon dühös volt, de nem mutatta.
Az összes eddigi támadásukat könnyedén hárította, és most rajta volt a támadás sora.
Kardját maga előtt tartva a démonvadászok felé ugrott. Hirtelen pár nyílvessző szállt felé, de ő könnyedén kitért az útjukból.
Majd hirtelen egy folytott kiáltást hallott.
Meglepetten fordult hátra, és látta hogy megtörtént a baj.
Bár ő kitért a nyílveszző útjából, de arra nem gondolt, hogy útitársai pont mögötte állnak.
De hiába, már késő. Az egyik nyílveszző eltalálta Rint.
A kislány felkiáltott, majd eldőlt és nem mozdult többet.
Jyaken odarohant hozzá.
Legszívesebben Sesshoumaru is ezt tette volna, de előbb végeznie kellett a démonvadászokkal.
Iszonyatos dühtől tombolva nekikugrott, és a Tokajin-nel apró cafatokra vágta őket.
Majd megfordult és odasétált útitársaihoz.
Jyaken tanácstalanul nézett rá.
Sesshoumaru letérdelt Rin-hez.
A kislány még élt. Sesshoumaru szemében megjelent valami sajnálatféle.
-Szegény lány! Még nem halt meg, de lassú és fájdalmas halála lesz. Túl komoly seb ez egy ilyen kislánynak.-gondolta magában.
És most mit kéne tennie? Hagynia kéne meghalni?
Az lett volna a legjobb, ha rögtön meghal, hiszen akkor feltámaszthatná a Tensaiga-val.
De így? Így is megteheti, de beletelik egy időbe míg szerencsétlen szörnyű kínok közt kileheli a lelkét.
Talán.........-tűnődött magában, majd gondolt egyet és így szólt:
-Jyaken! Hozz egy kis vizet!
-Igen persze Sesshoumaru-nagyúr.-mondta a kis démon és elindult.
Sesshoumaru a karjába vette Rint és kirántotta a nyilat a kislány karcsú kis testéből.
Majd várt.
Kis idő múlva megérkezett Jyaken.
Odaadta Sesshoumarunak a korsót és arrébbment.
-Jyaken! Menj hozd Aunt!-szólt rá Sesshoumaru.
A kis démon engedelmesen elindult.
Sesshoumaru letette Rint a földre. Egy ideig némán nézte őt.
Olyan törékeny volt. Olyan kiszolgáltatott.
-Igen! Tényleg nincs más megoldás!-suttogta halkan.
Majd a jobb kezével megragadta a bal karját és a karmával egy apró vágást ejtett magán, a kicsorduló vért pedig a vízbe csepegtette.
Aztán felültette Rint és a vízzel kimosta a sebét.
A hatás szinte azonnali volt. A seb lassan kezdett begyógyulni.
Sesshoumaru elégedetten nyugtázta ezt, majd megfogta és feltette az ájult kislányt az időközben megérkezett Aun hátára, és elindult.
Jyaken engedelmesen vezette utána Aun-t.
Kis idő múlva Rin magához tért.
-Áh Rin!-mondta Jyaken mikor meglátta.
-Jyaken-sama! Én azt hittem meghaltam...de látom hogy nem. Álmodtam volna?
-Becsüld meg magad te lány.-mondta erre Jyaken.
-Miért?
-Még soha senki nem élt ezen a földön, aki akkora ajándékot kapott volna Sesshoumaru nagyuramtól mint te!
-Ajándékot? Ezt nem értem Jyaken-sama.
-Hát akkor elmagyarázom!
Meghaltál volna, de Sesshoumaru-nagyuram nem akarta hogy szenvedj, ezért a saját véréből adott neked, hogy megmentsen.
Az olyan erős démonok, mint Sesshoumaru nagyuram, hihetetlenül gyorsan gyógyulnak.
És ezt a képességet pár csepp vérével egy rövid időre átadta neked, így nem haltál meg!
-Azt akarod mondani hogy Sesshoumaru-sama mentett meg?
-Igen!-felelte Jyaken.
Rin elmélyülten gondolkozott.
Bár kicsi volt még ahhoz hogy megértse, de annyit azért ő is felfogott, hogy egy olyan ajándékot kapott ma Sesshoumaru-tól, amit előtte eddig soha senki.
Nagyon boldog volt.
Egy ideig tűnődött magában aztán leugrott Aun hátáról és és előreszaladt Sesshoumaru-hoz.
A démon megérezte hogy jön és megfordult.
Rin odaszaladt hozzá, átölelte és halkan a füléba súgta:
-Köszönöm Sesshoumaru-sama!
Sesshoumaru megsimogatta a kislány fejét majd megfordult és elindult tovább.
Rin boldogan nézett utána.
Tudta, hogy ezt a napot soha nem fogja elfelejteni, soha az életben........
AJÁNLOM AZ OLDALT
FRISSÍTÉS
EZ NEM AZ ÉN TÖRTÉNETEM HANEM DARK DRAGONÉ...
KÖSZÖNTŐ
